Magamról:
1970. július 12.-én láttam meg a napvilágot Körmenden. Eme gyönyörű szép folyóparti kisváros volt gyermekkorom bölcsője és felcseperedésem színhelye. A Rába folyó és partvidéke a környék zölddel borított kirándulásokra, barangolásokra alkalmas tája, a volt mezőváros hangulatos utcái, házai és a városka gyönyörű kastélya és annak egykori parkja a várkert formálta lelkemet.  Nyughatatlan, érdeklődő, izgő-mozgó gyermek lévén szüleimnek nem volt könnyű dolguk kordában tartásommal. Széleskörű, tág fantáziám szárnyalt és mindig kreatív ténykedésre ösztönzött. Mindig is részem volt a művészet, az alkotás minden formája hisz az ország és a világ bármely táján jártunk családommal, szüntelen a látnivalók megtekintése volt az elsődleges, amik benyomásait, hatásait önkéntelenül is magamba szívtam, elraktároztam.  A zenéhez való vonzódásom már kis lurkó koromban megmutatkozott, ám valahogy annak fejlesztésében képzésében nem ösztönöztek szüleim. Annak ellenére, hogy a zene és éneklés, nótázás mindig is szerves része volt famíliánknak és családi összejöveteleinknek. Azért serdülő koromban és az azt követő néhány évben a zene, mint lemezlovas és mint táncos része volt életemnek. Zenei érdeklődésem széleskörű volt és maradt is, ezért a komolyzenétől a popzenéig, a rock zenétől a dance zenéig mindent szívesen hallgatok, ami jó.

Gondolván, hogy kreativitásomat és alkotás vágyamat kielégíthessem asztalosnak tanultam és elsajátítottam eme gyönyörű szakmát. Éveken át nagy odaadással és lelkesedéssel műveltem is mások széleskörű megelégedésére, mígnem egészségi okokból fel kellett hagynom eme hivatás végzésével. Ezek után az élet sokszínűsége és szeszélye sok területen kipróbált és bizonyításra késztetett.

Az éneklés mindigis része volt életemnek, műveltem a "jó akusztikájú" fürdőszobák rejtekében, de az erdőkben és mezőkön sétálva is mindig daloltam, no meg kicsiny szobám menedékében. Megélhetésem fókuszba kerülésével egyre kevesebb időt tudtam fordítani eme szenvedélyemre. Harminc néhány évesen kezdtem el újra énekelgetni, először csak a magam szórakoztatására s majdan mások örömére is.

Egy sajnálatos esemény késztett arra, hogy komolyabban is megmutassam magam az éneklés terén is. Történt, hogy édesapámnál rákot diagnosztizáltak, ami nagyon megrendítette családunkat, de pozitívan álltunk hozzá, mindenben mellette kardoskodtunk és próbáltuk erősíteni lelkét és megőrizni jó kedélyét. Történt azon a karácsonyon, hogy kérte vegyek neki ajándékba Máté Péter lemezt, mert azt szeretne hallgatni. Vettem neki, de párhuzamosan gondoltam egy merészet és felkerestem barátomat akinek hangstúdiója van és lebeszéltem, hogy néhány Máté Péter számot felénekelnék. Fel is énekeltem tizenegy dalt, amik igaz nem a szeretet ünnepére, de februárra elkészültek. Midőn át adtam édesapámnak mondván, hogy orvosságot nem tudtam csinálni bajára de remélem a dalok melyeket elénekeltem gyógyító hatással lesznek lelkére és testére. Egy évig minden reggel mikor felkelt berakta a lejátszójába és meghallgatta és látszott rajt hogy még ha csak kis időre is, de boldoggá tette és büszke volt egyetlen fiára.

Mivel ezen felvételek teljes előképzettség nélkül készültek, de családomon túl a szélesebb hallgatóság körében is tetszést aratott elhatároztam, hogy komolyabban foglalkozom az énekléssel és fejlesztem azt. Azóta szakemberek kontrolálásával képezem a hangomat és az előadás módomat. Szeretek énekelni, mert megnyugtat és jóérzés látni, hogy másoknak is örömet okozhatok vele. Már tucatnyi feldolgozás dalom elkészült, ám az elkövetkezendő időszakban saját dalokkal lépek a nagyérdemű közönség színe elé.

Fellépéseimen mindent elkövetek, hogy minél színvonalasabb előadást hallhasson a szórakozni vágyó publikum. Számomra fontos, hogy a zene által adhassak, ezért remélem minél több örömet tudok szerezni minél szélesebb körben embertársaimnak az általam előadott dalokkal.   

© 2010 - 2018, Bognár Erik
Az oldalt készítette Platinumteam